Bogár mindennapjai

......


Az életem kezd teljesen összekuszálódni....jobban mint eddig.Néha olyan boldog vagyok,h madarat lehetne velem fogatni, utána hirtelen olyan szomorú leszek,hogy legszívesebben eltünnék a föld színéről....Sokat gondolkozom azon, hogy ez miért van így,de nem jövök rá.Van aki azt mondja ez mindenkivel így van és hogy nem én vagyok az egyetlen aki ezt érzi és hogy ez a kamaszkorral el is illan az ember életéből,de mégis azt kell mondanom hogy ha nem is én vagyok az egyedüli ilyen ember,de nem lehetünk sokan ezzel a problémával.Az meg hogy a kamaszkor...áhhh nem hinném....akkor miért van az hogy már egészen kicsi koromban is éreztem ezt?Miért nem múlik akkor már el?Szerintem túl vagyok már a kamaszkoron,legalábbis a naggyán tuti,de ez nem múlik,sőt erősödik...csak azt tudnám hogy miért?!
Vannak dolgok amiket nagyon nem értek,persze ez így van rendjén,csak az a gond,hogy ez már nagyon nem jó számomra.És ne mondja senki azt h ilyen az élet mert nem hiszem,mert akkor nem lennének boldog emberek,csak boldogtalanok.Én most annak érzem magam.Hiányzik mellőlem egy olyan ember,aki szeret, ott van velem ha baj van,segít,vagy egyátalán csak van....erre mondják azt sokan hogy nagyon várom a szerelmet és azért nem jön...de hogyan lehet nem várni?Pláne ha szeretsz is valakit,aki téged nem szeret,vagy nem mondja vagy..........Szörnyű érzés ha tudod mindenkinél jobban összeilletek,de nem lehet a tiéd.Azt gondolod vagy ő vagy senki más, mindent megtennél érte,bármi áron megszereznéd,csak hogy veled legyen,szeressen....egy valami azonban fájdalmat okoz,az pedig a hiánya...nincs itt bármennyire várod,bármennyire szereted....Idővel enyhül ez az érzés,de csak ideig-óráig,aztán mintha el sem múlt volna itt van újra,gyötör a tudat,hogy lehet más öleli,csókolja,szereti,pedig mindezt te is megtudnád neki adni,sőt te úgy érzed többet is akár...az életedet adnád érte...a fájdalomtól arra gondolsz,te akkor is boldog vagy ha tudod ő az.....de ez nem így van...az ember annyira önzőnek született,hogy erre senki nem képes...te attól nem leszel boldog,mert tudod ő az,te akkor lennél boldog ha ő veled lenne az....de nem így van....mit tud az a másik amit te nem?mivel jobb?úgy érzed semmivel.valamivel mégis.Esélyed nem volt arra hogy bebizonyísd hogy mennyi mindent tudnál neki adni,amiért csak egy pici szeretetet kérsz cserébe......talán ez a szerelem?vagy az teljesen más?Ha ez a szerelem inkább nem kérek belőle...nem jó...fáj...és ami fáj az nekem nem kell....boldog akarok lenni....
           de aki nem élt át boldogtalanságot,az nem fogja tudni mikor boldog....

Azt hiszem nem tehetek mást,csak várok és várok,mint eddig....egyszer majd én is boldog leszek,talán boldogabb,mint bárki más....

By: Áfonya