Helló!
A mai nap nem is indulhatott volna jobban.Időben elkészültem és beértem a suliba elég korán.Megértettem az angol kommunikáció tanáromat.Ez nagy siker,mivel Ő finn és nem tud magyarul....Fizikán úgy puskázott az osztály,mint még soha.A tanárnő becsukta a szemét és azt mondta most lemegy alfába:) Nagyon muris volt de szerintem még így is 1-es lesz a dogám,mert nem volt kedvem írni,inkább zenét hallgattunk Wikivel.Magyaróráról ellógtunk.Utána elmentem Ádámmal uszodába.Na ez vicces volt.Kb fél órát,ha úsztunk,mert jöttek a versenyzők és elfoglalták az összes pályát,mert a sátrat bontják.Beszélgettünk egy kicsit,majd elindultam haza.Eddig jó is volt a kedvem.Hazajöttem és próbáltam elmesélni Wikinek(aki történetesen a legjobb barátnőm),hogy mi volt és hogy mennyire jól éreztem magam,de nem nagyon volt rá kíváncsi.Ezzel még semmi baj nem volt.Csak amikor Ő elkezdte mesélni most éppen milyen jól elvan Robival(aki össze-vissza hazudozik neki és folyamatosan árveri)és én erre csak annyit írtam hűha,akkor persze jött a duma,hogy mi bajom van,mert biztos van valami....Na idáig volt jó kedvem.Robi mindig fontosabb neki,mint én aki itt van mellette és nem verem át állandóan és mellette állok úgy érzem mindenben.Természetesen mindig én vagyok az,akinek ez van mondva:"pill".Miért is ne?Ilyenkor jut az eszembe,hogy vajon hazudik,amikor azt mondja én vagyok neki a legfontosabb.Vagy csak rosszul mutatja ezt ki?De erre nem lehet mindig ráfogni.A barátságunk is úgy indult,hogy közölte velem,nem bízik az emberekben,csak azokban akik elnyerik a bizalmát.Na mondom én majd harcolok érte,ha kell és akkor majd jóban leszünk.Ez így is volt.Jóba lettünk.Sőt....Nagyon jóban,szinte olyanok voltunk,mint a testvérek.Mindig,mindent együtt.Így tudom jellemezni.Aztán valami megváltozott.Nem mindent és nem együtt.És lassan eljutunk oda,hogy csak a suliban vagyunk együtt.Lehet ennek így kell lennie....
By:Áfonya
Össze-vissza
2007.05.14. 22:02 | Kiscsillag05 | 1 komment
Halihó!
Szép napsütéses reggelre ébredtünk.Addig húztam a kelést ameddig csak tudtam és persze elkéstem a végén,nem nagyon de Barátnőm elég sokat várt rám a buszmegállóban,ahonnan minden reggel együtt megyünk a suliba.Átlagosan telt a napom.Minden ment ugyanolyan furán,mint ahogyan szokott.
Azt hiszem napról-napra közelebb kerülünk egymáshoz Ádámmal,és mégis ott van köztünk egy nagy fal,mely lebontásához mindketten gyengének érezzük magunkat.Csak nézünk egymás szemébe addig amíg csak bírunk,majd a végén egy mosollyal zárjuk az egészet.Akkor csak mi vagyunk és senki más.Kizárjuk a külvilágot néhány másodpercre,ami ott hosszabbnak tűnik.Az a jó érzős örökkévalóság.Ilyenkor eszembe jut az a fiú,aki úgy érzem nagy szerepet játszik az életemben.Megfogadtam harcolok érte szépen csendben,de néha azt érzem nem nekem kell harcolnom,hanem Neki kellene és ilyenkor teljesen bizonytalan leszek.És persze ott van Ő is,akit nem tudok elgengedni.Három éve rabja vagyok és úgy érzem Ő is így gondol rám,hiába nem valljuk be egymásnak.Itt állok köztük és nem tudom eldönteni mi legyen.Néha azt hiszem egyikkel sem lesz semmi ezen kívül.Azt tudom h melyikkel lehetnék teljesen boldog,csak azt nem tudom,hogy kitudom-e zárni a többieket valaha az életemből.Vagy mindig részei lesznek az életemnek?Ez már mindig így fog maradni?
Mindez amit most leírtam nagyon régről indul.Még általános iskolás voltam,amikor megismertem Ő-t.(szeretném ha Ő csak Ő maradna)Szóval Ő eggyel járt alattam az általánosban.Egyik du hazakisért és ott változott meg minden.Attól a du-tól kezdve közel állunk egymáshoz.Soha nem vallottuk be egymásnak,mit jelent a másik számunkra,inkább csak érezni lehetett.Gimiben belépett az életembe Ádám,aki mindig is tetszett.Kapcsolatunk elég hullámzónak volt mondható.Egyszer nagyon jóban,utána nagyon rosszban.És most....Megint jóban,ami szerintem több,mint barátság de sokkal kevesebb,mint szerelem.Egy nagyon erős szeretet.És akkor itt van a harmadik srác,akinél már akkor éreztem,hogy mi ketten összeillünk(márha van ilyen)és,hogy nekem kell,amikor először megláttam.Nem szívesen nevezném őt sem nevén,szóval legyen T.Vele most három hónapja ismerkedtem,bár előtte is tudtam h létezik,mert egy szórakozóhelyre járunk és ott elég soxor összefutottunk.Minden olyan mesébe illően indult.Vittek magukkal az érzések....Addig amíg rá nem döbbentem T eltűnt.Persze nem teljesen.Amikor már kezdtem túl lenni rajta,felbukkant újra.És ez azóta így megy.Érzem,hogy ennek még itt nincs vége,csak azt nem tudom mikor jön el az idő,amikor pont kerül az i-re.
Lehetséges így érthetőbb,ami az elején van.Teljesen összevagyok zavarodva.Olyan,mintha ide-oda lökdösnének Ők hárman.Amikor eltűnik az egyik,akkor felbukkan a másik.
Tehát a mai napom ezzel telt,hogy megint sikerült összezavarodnom,mint mindig.
By:Áfonya
Szép napsütéses reggelre ébredtünk.Addig húztam a kelést ameddig csak tudtam és persze elkéstem a végén,nem nagyon de Barátnőm elég sokat várt rám a buszmegállóban,ahonnan minden reggel együtt megyünk a suliba.Átlagosan telt a napom.Minden ment ugyanolyan furán,mint ahogyan szokott.
Azt hiszem napról-napra közelebb kerülünk egymáshoz Ádámmal,és mégis ott van köztünk egy nagy fal,mely lebontásához mindketten gyengének érezzük magunkat.Csak nézünk egymás szemébe addig amíg csak bírunk,majd a végén egy mosollyal zárjuk az egészet.Akkor csak mi vagyunk és senki más.Kizárjuk a külvilágot néhány másodpercre,ami ott hosszabbnak tűnik.Az a jó érzős örökkévalóság.Ilyenkor eszembe jut az a fiú,aki úgy érzem nagy szerepet játszik az életemben.Megfogadtam harcolok érte szépen csendben,de néha azt érzem nem nekem kell harcolnom,hanem Neki kellene és ilyenkor teljesen bizonytalan leszek.És persze ott van Ő is,akit nem tudok elgengedni.Három éve rabja vagyok és úgy érzem Ő is így gondol rám,hiába nem valljuk be egymásnak.Itt állok köztük és nem tudom eldönteni mi legyen.Néha azt hiszem egyikkel sem lesz semmi ezen kívül.Azt tudom h melyikkel lehetnék teljesen boldog,csak azt nem tudom,hogy kitudom-e zárni a többieket valaha az életemből.Vagy mindig részei lesznek az életemnek?Ez már mindig így fog maradni?
Mindez amit most leírtam nagyon régről indul.Még általános iskolás voltam,amikor megismertem Ő-t.(szeretném ha Ő csak Ő maradna)Szóval Ő eggyel járt alattam az általánosban.Egyik du hazakisért és ott változott meg minden.Attól a du-tól kezdve közel állunk egymáshoz.Soha nem vallottuk be egymásnak,mit jelent a másik számunkra,inkább csak érezni lehetett.Gimiben belépett az életembe Ádám,aki mindig is tetszett.Kapcsolatunk elég hullámzónak volt mondható.Egyszer nagyon jóban,utána nagyon rosszban.És most....Megint jóban,ami szerintem több,mint barátság de sokkal kevesebb,mint szerelem.Egy nagyon erős szeretet.És akkor itt van a harmadik srác,akinél már akkor éreztem,hogy mi ketten összeillünk(márha van ilyen)és,hogy nekem kell,amikor először megláttam.Nem szívesen nevezném őt sem nevén,szóval legyen T.Vele most három hónapja ismerkedtem,bár előtte is tudtam h létezik,mert egy szórakozóhelyre járunk és ott elég soxor összefutottunk.Minden olyan mesébe illően indult.Vittek magukkal az érzések....Addig amíg rá nem döbbentem T eltűnt.Persze nem teljesen.Amikor már kezdtem túl lenni rajta,felbukkant újra.És ez azóta így megy.Érzem,hogy ennek még itt nincs vége,csak azt nem tudom mikor jön el az idő,amikor pont kerül az i-re.
Lehetséges így érthetőbb,ami az elején van.Teljesen összevagyok zavarodva.Olyan,mintha ide-oda lökdösnének Ők hárman.Amikor eltűnik az egyik,akkor felbukkan a másik.
Tehát a mai napom ezzel telt,hogy megint sikerült összezavarodnom,mint mindig.
By:Áfonya
Most először
2007.05.13. 23:44 | Kiscsillag05 | Szólj hozzá!
Helló mindenkinek!
Ez az első blogom,de erről ennyit.Azt még magam sem tudom miért kezdem el.Egyszerűen úgy gondolom olyan mint egy napló,az pedig tök kiru dolog....
Azt hiszem egy teljesen átlagos diáklány vagyok,aki egy nagyvárosnak mondott városban él családjával.
Az életem mostanában elég fura fordulatokat vesz.Mindenben ami történik van valami szokatlan.Sokan azt mondják ezt csak én gondolom így....Nem tudom....Csak annyit tudok nem értem mi van mostanában.Sok dolgot már nem úgy gondolok mint pár hónappal ezelőtt.Vannak dolgok melyek hiányoznak és vanna,melyek nem.A lényeg válzozás állt be.
Folyt.köv.máskor
By:Áfonya
Ez az első blogom,de erről ennyit.Azt még magam sem tudom miért kezdem el.Egyszerűen úgy gondolom olyan mint egy napló,az pedig tök kiru dolog....
Azt hiszem egy teljesen átlagos diáklány vagyok,aki egy nagyvárosnak mondott városban él családjával.
Az életem mostanában elég fura fordulatokat vesz.Mindenben ami történik van valami szokatlan.Sokan azt mondják ezt csak én gondolom így....Nem tudom....Csak annyit tudok nem értem mi van mostanában.Sok dolgot már nem úgy gondolok mint pár hónappal ezelőtt.Vannak dolgok melyek hiányoznak és vanna,melyek nem.A lényeg válzozás állt be.
Folyt.köv.máskor
By:Áfonya
